2017. július 11., kedd

Írói blokk

- Fordítás Nancy Kress: Characters, Emotion & Viewpoint könyvéből.

Az írás talán egyik legnagyobb akadálya az öntudat. Többféle káros alakot ölthet:
- Úgy érzed, csodálatos prózát kell írnod, vagy nincs értelme az egésznek. Vagy még rosszabb: már az első kéziratnál zseniálisat akarsz alkotni, különben nem vagy "valódi író".
- Úgy érzed, észben kell tartanod minden írástechnikai szabályt és útmutatót, hogy jól végezd a munkád.
- Rendszeresen összehasonlítod az írásaidat a nagyokkal: Tolstoy, Austen, Hemingway; vagy más irodalmi példaképekkel.
- Minden bekezdésnél megkérdezed magadtól, hogy a megfelelő módon készíti-e elő a könyv hátralevő részét.
Bármelyik a felsoroltak közül hatásosan megbéníthatja az írót. Ha magadra ismertél, valószínűleg a poklot éled át írás közben. Azonban a négy személyiség – karakter, író, olvasó és szerkesztő – megfelelő időben való használata, segíthet elkerülni a felesleges frusztrációt.

Bízz az ösztöneidben
Az első lépés a szorongás elkerülésére, ha megfeledkezel arról, hogy író vagy, és csak belebújsz a karakter bőrébe. Gondolkodj, érezz, láss, ahogyan ő tenné.
Ezután legyél az író, de az egód nélkül. Érezd át a jelentéktelenségedet, hiszen csak egy csatorna vagy, akin keresztül a karakter megjelenhet az oldalakon. Írd meg az első kéziratot, tedd magadévá a karakter látásmódját, beszédstílusát és viselkedését, majd vesd papírra. Mindegy, milyen ritmus szerint dolgozol, a lényeg, hogy bízz az ösztöneidben, és hagyd a tudatalattid kibontakozni.
A harmadik lépés, hogy legyél te az olvasó. Még mindig háttérbe kell szorítanod magadat, de most a karaktered helyett az olvasó szemével kell nézned a kéziratodat. Olvasd úgy az első mondatot, mintha sohasem láttad volna azelőtt, mintha nem tudnád, mi következik. Milyen képet vált ki benned? Olyat, amilyet szerettél volna?

Egy példával lehet szemléletesebbé tenni ezt a kérdést:
A vészcsengő felharsant, és Russ hirtelen felriadva, kilendítette lábait az ágyból. Egy pillanatig maga elé bámulva ült, majd a nadrágjáért nyúlt. 
- Terry! Terry! – kiáltott. – Kelj fel! Tűz van!
A szoba túloldalán Terry már mozgásba lendült. Mindketten kifutottak az ajtón.

Tegyük fel, hogy ez a nyitányod. Mit láttak eddig az olvasóid? Nem hinném, hogy azt, amit te. Valaki otthonában vagyunk vagy egy tűzoltóállomáson? Ez a gyakorlott mozdulatsora a hivatásos tűzoltóknak vagy a pánikszerű reakciója egy férjnek és egy feleségnek? Terry Russ felesége, kollégája? Terry nő vagy férfi? Az író tudja minderre a választ. Sokkal részletesebben látja a jelenetet, mint ahogy papírra vetette. Az olvasó szemszögével nézve az író ki tudja szúrni az ilyen eltéréseket.

Íme egy lehetséges javítás:
A vészcsengő felharsant, kitöltve a tűzoltóállomást rikácsoló, szüntelen zajjal. Russ hirtelen felriadt, és kilendítette lábait az ágyból, de aztán elpazarolt egy értékes pillanatot álmos pislogással. Hol van egyáltalán? Persze, az első napja a munkahelyén… és tűz van! A nadrágja után kapott, és pillanatnyi zavarát kiabálással próbálta kompenzálni:
- Terry! Terry! Kelj fel! Tűz van!
A szoba túloldalán kolléganője már mozgásba lendült. 
- Higgadj le, kölyök, és húzd fel a nadrágod!
Mindketten az ajtó felé rohantak, Terry – Russ bosszúságára – lényegesen előrébb tartott nála.

Most már látjuk, hol vagyunk, kik ezek az emberek, és egy kis szeletet kaptunk a személyiségükből is. Ha az író sosem vált volna tudatosan az olvasóvá, nem vette volna észre, milyen szegényes volt az első verzió.
Az utolsó fázis ebben a kaméleon játékban, ha az író a kritikussá válik. Fontos, hogy a belső szerkesztőd eddig a pontig ne bukkanjon fel. Megírtad a regényed (vagy fejezetet, vagy jelenetet), és újraírtad, mint az "olvasó". Most, hogy már van valami anyagod, amivel dolgozhatsz, ideje a kritikus énedet a porondra hívni. Ha ezt korábban teszed, lebéníthatod a belsődből fakadó szóáramlatot. Ha pedig sosem hívod elő, az írásodból nem hozod ki a maximumot.
A belső kritikust bizonyos megfontolásokkal kell használni. Jó szolgálatot tesz a hiányosságok kiszúrásában, de értelmetlen arra használni, hogy a nagyokhoz hasonlítsd magad. A cél, hogy fejleszd a prózád, nem az, hogy lerombold az önbizalmadat.

Röviden néhány kérdés, amit érdemes feltenned magadnak, miközben a jelenetedet szerkeszted:
- Van-e a jelenetnek érdekes kezdése?
- Tudjuk, hogy hol vagyunk, mikor, és kinek a nézőpontjában? Tudsz pontosítani a részleteken vagy a helyzeten?
- Folytonos a nézőpont, nincs benne ugrálás?
- Van a jelenetnek célja? Megváltozik valami a jelenet végére? Ez a valami lehet egy karakter, aki új információról szerez tudomást, választás elé kerül, bonyolódnak a problémái, új ismeretségre tesz szert stb.
- Hozzátesz ez a jelenet a regény egészéhez?
- Úgy végződik a jelenet, hogy tovább akarjuk olvasni?
- A megjelenés, a cselekvés, a párbeszéd és a gondolatok segítenek jobban megismerni a karaktert? Tudsz pontosítani a részleteken?
- Őszinték az érzelmek, vagy erőltetettnek tűnnek? Elég komplex ahhoz, hogy hitelesen reprezentálja a karaktert és a világ működését?
- A párbeszédek természetesnek hatnak? Hitelesek a karakter szájából?
- Átvizsgáltad a mondataidat, és kiszűrtél minden nyelvtani hibát, fals szóhasználatot, klisét, felesleges szót és mondatot?
- Szereted a jelenetedet? Ha nem, fogalmazd meg, miért. Ki lehet javítani a problémát?

Sok író számára nehézséget jelenet az ugrálás az író és a belső szerkesztő között. Természetesen nem kötelező menet közben minden jelenetet kielemezni, akinek úgy kényelmesebb, nyugodtan összevárhatja, míg az első kézirat egésze elkészül.

Külső olvasó és külső kritikus
Van még egy módja az olvasóvá és kritikussá válásnak: ha egy külső személyt kérünk fel rá.
A bétaolvasó nagy segítsége lehet egy írónak. Külső szemként könnyebben fel tudja tárni a hibákat. Érdemes azonban megfontolnod, kinek a véleményére adsz. Egy rossz tanácsadó alááshatja az önbizalmadat, és rosszabbá teheti a történetedet, mint mielőtt "segíteni" kezdett.
Akkor ki a megfelelő személy? Hacsak egy olvasóra vágysz, a követelmények az alábbiak:
- Valaki, aki objektív tud lenni, és nem álltok személyes kapcsolatban. A rokonok, barátok inkább bátorítóak szoktak lenni, mintsem őszinték.
- Valaki, aki sokat olvas a műfajodban, és szereti is.
- Valaki, aki elég őszinte ahhoz, hogy írjon a margóra ("Itt unatkoztam." vagy "Nem értem, mi történik." vagy "Ez jó!").
- Valaki, akinek a mércéje se nem túl alacsony ("Minden jó volt") se nem túl magas ("Az egész csapnivaló.")
Ha találsz a kritériumnak megfelelő olvasót, becsüld meg. Hívd meg ebédre. Lepd meg egy tiszteletpéldánnyal. Tudasd vele, hogy milyen fontos szolgálatot tesz számodra.

Ha kritikusra van szükséged, a követelmények még szigorúbbak. A fentieken felül nem elég, ha kiszúrja a zökkenőket, tanácsot is kell adnia, hogyan lehetne kijavítani őket. Ez általában egy másik írót jelent. Lelőhelyük az íróiskola és írócsoport. Az íróiskola, amit egy oktató vezet, az írócsoport pedig önsegítő sorstársak gyülekezője. Bármelyiket választod fontos szempont, hogy a kritika, amit kapsz, pont annyira hasznos és megbízható, mint az emberek, akik adják.
Ahhoz, hogy jó íróiskolát találj, kezdd az oktatóval. Nézz utána a munkásságának, hisz ha maga sem tudott egy kiadható történetet megírni, mi alapján mondja meg neked, hogyan csináld? Viszont a legjobb oktatótól sem várhatod el, hogy a semmiből zsenit faragjon belőled. A tehetséget, kemény munkát és tudásvágyat neked kell biztosítanod. De az építő kritika segíthet rávilágítani a gyengeségeidre, ami alapján jobbá teheted az írásodat. Szintén sokat profitálhatsz az osztály többi tagjából. A többségük csak olvasóként fog funkcionálni, de néhányan elég jók lehetnek a kritikusi szinthez. Azonban akárcsak az írócsoportokban itt is érdemes a kritikát fenntartásokkal kezelni, és csak azokat megfogadni, amik valóban használhatónak tűnnek.

Siker és élvezet
Nem kell élvezned az írást ahhoz, hogy jól írj; sok író gyűlöli a folyamatot. Ha viszont élvezed az írást, nagyobb valószínűséggel fogsz leülni, és valóban írni. Szóval, hogy lehet a procedúrát élvezetesebbé tenni? Van néhány egyszerű és kevésbé egyszerű módszer:
- Tapasztald ki, milyen tevékenységek terelik a megfelelő mederbe az elmédet: futás, egy csésze kávé, keresztrejtvény fejtés, a kedvenc íród olvasása. Szánj ezek valamelyikére húsz percet, mielőtt írni kezdesz.
- Dolgozz a természetes biológiai órád szerint. Ha reggel vagy aktívabb, kelj egy órával előbb, és írj. Ha éjszakai bagolynak születtél, várd meg, míg a lakótársaid elalszanak.
- Írj egy keveset mind nap, vagy majd minden nap, ahelyett, hogy 10 órás maratonra kényszerítenéd magad szombaton. Szüntesd meg a nyomást. Könnyebb egy oldalnak nekiindulni, mint hétnek.
- Jutalmazd meg magad, miután írtál.

A legfontosabb dolog mégis, a hozzáállásod a karaktereidhez. Az írás sokkal élvezetesebb, ha érdekelnek téged, és a részeddé válnak. Lépj bele az életükbe, ahelyett, hogy csak magaddal foglalkozol ("Jól csinálom? Elég lesz a kiadáshoz? Hol fogom reklámozni?"), és az egész írásfolyamat könnyebbé, érdekesebbé és kifizetődőbbé válik.
Karakterek, érzelmek, nézőpont. De az övék, nem a tiéd.